Cogito ergo sum. Gondolkodom, tehát vagyok, mondja a latin közmondás. Ebből a szempontból közelítjük meg az egot. Az ego kapcsolódik a tudathoz, melynek segítségével tudunk képet alkotni önmagunkról. A magunkról kialakított kép megalkotásához szükséges egyfajta öntudatra ébredés, melyben a tiszta és szennyezett nézőpontjainkból tudjuk összerakni azt a mozaikot, amely végső soron mi lennénk. Az ego meghatározza működésünket, nemcsak fizikai testben, hanem lélekként is
Az ego fogalma Sigmund Freud nevéhez köthető, aki az emberi személyiséget három nagy rendszerre bontotta: az id-re (azaz az ösztön-énre), az ego-ra (azaz az énre), illetve a szuperego-ra (azaz a felettes énre). E három rendszer egymással kölcsönhatásban irányítja viselkedésünket. Az id a személyiség legprimitívebb része, aminek tartalmát biológiai késztetések, ösztönök (például: éhség, szomjúság, fájdalom elkerülése, szexuális vágy) alkotják. Ennek következtében az id az ösztönök azonnali kielégítésére, az örömök azonnali megszerzésére törekszik. Például a kisgyermek rögtön szeretne élelmet kapni, amikor éhes lesz, illetve nem képes még visszatartani a vizeletürítését, így bepisil.
Viszont az ösztönök nem minden esetben elégíthetők ki azonnal. A gyermeknek várnia kell, míg ételt adnak neki a szülei, vagy míg kiér a mellékhelyiségbe, vagyis elkezdi a valóság követelményeit, a környezeti feltételeket is figyelembe venni. Így a személyiségben egy új tartomány alakul ki: az ego. Ez lényegében a személyiségünk végrehajtó szerve. Az ego dönti el, hogy az id mely impulzusai megfelelőek, illetve hogy ezek hogyan, milyen cselekvés által elégíthetők ki. Ám az ego nem egyenlő velünk, csak egy részünk, attól függetlenül, hogy gyakran úgy érzékeljük, hogy mi magunk vagyunk.
A harmadik rendszer, a szuperego, a társadalmi értékek és erkölcsi normák belső kivetülése, ami magában foglalja az egyén lelkiismeretét és erkölcsi felfogását is. A szuperego dönti el, hogy egy adott cselekedetünk jó vagy rossz. Ennek alapja a szülői jutalmazás és büntetés. Ezek ugyanis idővel beépülnek a gyermek személyiségébe, ezáltal külsőből belső késztetésekké válnak.
Az ösztön-én, a felettes én és a valóság között az ego tölti be a közvetítő szerepét. Csakhogy a személyiség három összetevője könnyen konfliktusba kerülhet egymással. Például, amikor a szexuális vágy úrrá lesz rajtunk (az id tartománya), de a társadalmi és erkölcsi normák ellenzik a kielégülést (a szuperego tartománya). Ilyenkor az ego dönt. A probléma ott kezdődik, hogy az ego a legkülönfélébb módokon képes elhatárolni magát az el nem fogadható tetteitől (pl. felejtés vagy önámítás által). Ennek tipikus példája a vallásban a gonosz megalkotása, ami valójában az ego megtestesülése, és azért jött létre, hogy legyen kit hibáztatnunk az egonk helyett.
Ebben áll az ego működésének igazi veszélye. Létrehozva ugyanis egy külső ellenséget – legyen az az ördög vagy bármely más fiktív ellenségkép kivetülése, kivetítése – az esetek többségében valós ellenségekre is szert teszünk. Ráadásul úgy, hogy közben végig úgy érzékeljük, hogy ehhez semmi köze az egonknak, hiszen nem is tudunk a létezéséről, mivel az imént említettek a tudattalanunk részét képezik. Az id egésze, illetve az ego és szuperego nagy része nem tudatos, az ego pedig minden erejével azon van, hogy ezt a létezésével egyetemben elfedje.
Az „én tudat” filozófiai és pszichológiai fogalom. Az én tudat a saját testünkről és belső tulajdonságainkról kialakult tudásunk (az érzelmeket is beleértve!). Az ember az érzékelés és észlelés, gondolkodás, emlékezés és más agyi tevékenységek segítségével tudja elhatárolni önmagát másoktól.
Az ego egyike azon fogalmaknak, amelyekről igen nehéz beszélnünk. Ennek legfőbb oka, hogy gondolatainknak és érzéseinknek álcázza magát, ezáltal azt a látszatot kelti, hogy mi magunk vagyunk. Ám az ego nem azonos az önvalóval (valódi lényünkkel), annak ellenére sem, hogy nagymértékben összefonódik az egyéni minőségünkkel.
Az ego esetében megkülönböztethetünk tiszta és szennyezett egot. A tiszta ego, más szóval önvaló, mely tartalmazza egy entitás összes minőségét. A szennyezett ego, más szóval énvaló a földi életút során az emberi lény önmagáról helytelenül kialakított képe.
A megértéshez idézzük Michael Arkangyal nagyúr 2021.12.27. napon leadott tanítását:
„A tiszta önvaló csírájában a Teremtői minőséget tartalmazza, mely egyfajta folyamaton keresztül igyekszik megtalálni önmagát. E folyamatban letisztításra kerül mindenfajta minőség, mely a Teremtő tudását és szellemének a nagyságát hivatott szolgálni.
Marad egy kis szikra, mely mint a kiscsibe, mikor napot lát, elkezd fejlődni és elindul ezen az úton, mely valójában a saját magához való visszatalálás feladatát tartalmazza.
Így a tapasztalás minden esetben az, mely előre viszi ezen az úton, és célja az, hogy a Teremtőt önmagában megerősítse döntéseiben és elhatározásában, hogy ezt a világot és a körülötte levő egyéb síkokat, univerzumokat összeségében egy magasabb és szervezettebb fejlettségi szintre vigye.
A tiszta önvaló csak azt a minőséget tartalmazza, amellyel ti rendelkeztek, és a ti általatok begyűjtött tapasztalatok mennyiségét és tudásának összességét takarja, megspékelve azzal a szellemiséggel, mellyel immáron látjátok és értelmezni tudjátok a világ működését.
Az ösztönösség sok esetben segítségetekre van, ugyanúgy, mint a belső érzések, hiszen az érzések azok, amelyek utat mutatnak, illetve mozgatottságot kölcsönöznek a mindennapi élethez.
Az érzések már nem a tiszta önvalóhoz tartoznak, de annál inkább fűszerezik egy adott szerepkör betöltésének mozgatottságát, hiszen a tiszta önvalótok, egotok az nem egyenlő azzal a fajta minőséggel, mellyel most a földi síkon tengetve életeteket, azonosítjátok önmagatokat.”
Földi életünk során szükségünk van az egora, hiszen az egyéniségünk fontos alkotóeleme. Segíti a beilleszkedést, lehet motiváló, visszafogó.
Minél inkább képesek vagyunk letisztítani az egonkat a rárakódott hiedelmektől, annál inkább képesek vagyunk áttekinteni a dolgokat igaz valójukban.
Folytatása Michael Arkangyal nagyúr 2021.12.27. napon leadott tanításának:
„A ti énképetek vagy énvalótok, mely tartalmazza a ti felfogásotokat is a világról, egyfajta torzításon megy keresztül, de ezt már tudtátok. Amit viszont célszerű figyelembe venni, hogy bizonyos torzulások vagy szűrők, amellyel a világot kémlelitek, az programozva van belétek, mellyel az adott leszületésnek a mozgatottságát és a feladatkörét is igyekeznek befolyásolni.
Ezért a tiszta önvalótok nem minden alkalommal egyezik azzal a vehemenciával vagy életritmussal, mellyel ti rendelkeztek jelen életetekben. Így hát mondhatnánk azt is, hogy nem mindenki, aki tüzes, hirtelen reagálású vagy akár megfontolt, lassú, az az ő minőségét is takarja a tiszta önvalójában, hiszen ezek csak szerepek, melyeket a földi színdarabban, jelen felvonásban el kell játszanotok.
Az énkép az egy speciális szűrő, melyet egyrészt a leszületésetekkor a Sors és Karma Nagyurak belétek tápláltak, másrészt környezetetek hatásaképpen rakódik rátok. Ily módon egy speciális elegyét alkalmazza annak, ahonnan elindulva rá kell találnotok a saját utatokra és azt megjárva, kipipálva mindazon karmikus feladatokat, melyet elvállaltatok, hogy leéljétek életeteket. A cél mindazoknak a hiedelmeknek és szennyezett nézőpontoknak a letisztítása és közeledése ahhoz a belső minőségetekhez, melyek igazából ti vagytok.”
Golenya Ágnes szerint: Életveszélyes az ego-ról, mint valamiféle ellenségről beszélnünk, akit „meg kell ölnünk” (amit sajnos nem egy spirituális irányzat tanít). Ha megölöd az ego-d, akkor nem Mester leszel, hanem egy szánalmas figura, aki itt e téridőben identitás nélkül botorkál. A földi karmikus identitásunk maga az ego, ami nem valamiféle felesleges kacat, netán kiiktatandó akadály, hanem maga az az énünk, akinek itt és most dolga van! Nem is kevés!
Antírius Nagyúr tanítása szerint az ego az érzelmeken és a vágyakon keresztül befolyásolja a tudatot. Nem mindegy, hogy az érzelmeink és a vágyaink befolyásolják a tudatot, vagy fordítva, a tudat segítségével uraljuk az érzelmeinket és vágyainkat.
Leszületésünkkor tiszta egoval jövünk a világra, ami azokat a tulajdonságokat kódolja magába, ami a lelkületnek az adott leszületéshez szükséges. Életünk során erre rakódnak a szennyezett ego rétegei, családi-, társadalmi minták, befolyás hatására. A megtapasztalások során kialakul az én-kép, amely egy hiedelmesített, aktuális én-ismeret. Ez határozza meg az egyén gondolkodását, életvitelét és cselekedeteit.
Az én-kép egy torzított változata a tiszta egonak. A lélek ismeri, tudja feladatát, de miután testet kap, a tudása elhomályosodik a test tulajdonságai miatt. Olyan hatások érik a lelket a megtapasztalások során, amelyek eltorzítják a lélekhangot, és a tudat befolyásolhatósága miatt egy torz én-kép jön létre. Ezt kell tudni megtisztítani a hiedelmek, torz minták felismerésével, belátásával, amely az önismereti út kezdete. Ezt követően tudatos tettek sorozatával, a szellemiség erejével tudunk közelebb kerülni a tiszta ego minőségünkhöz.
Az ego értelmezéséhez tekintsünk meg a következő részletet a Galaxis őrzői 2 című filmből:
A filmben EGO személye egy bolygónak az emberi kivetülése, ahol a bolygó egy rendszer, mely igyekszik értelmet adni a létének és fejlődni.
Ebből a megközelítésből nézzük meg az ego és a manapság egy oly gyakran használt eszköz párhuzamát, mint a számítógép, annak is az operációs rendszere, mely működését tekintve leginkább hasonlít az ember egojához. Az ego a léleknek olyan, mint a számítógépnek az operációs rendszer…
Folytatása Michael Arkangyal nagyúr 2021.12.27. napon leadott tanításának:
„Az életek folyamán ezek a minőségek egyre inkább tisztulnak, és lehetőséget kaptok arra is, hogy önmagatokkal azonosulva közeledjetek ahhoz a minőséghez, amely a ti igazi összetételeteket takarja.
Így hát az életutak folyamán a különböző szerepek arra jók, hogy megtapasztalva az évek által adott lehetőségeket, el tudjátok engedni mindazt, ami zsákutcát jelent, de megtartva azt a tapasztalást, amit ezek adnak, közeledjetek ahhoz a minőséghez, mely igazából ti vagytok.
Ezért az énkép és az önkép a végtelenben találkozik. Ez az a pont, amikor már nem szükséges többé a fizikai síkon leszületnetek, hanem egy másik megmérettetés lehetőségével tudtok tovább szállni.
Ezek a minőségek mindenképpen fontosak ahhoz, hogy meg tudjátok élni, hogy valóságosnak higgyétek mindazt, ami körülöttetek van, hisz a szűrő, melyen keresztül látjátok a világot, kapcsolódik az érzelmekhez, hogy meglépjétek.
A valódi önmagatok, a ti belső minőségetek ad egyfajta bizonyosságot mindarról, hogy mi is az, ami igazán nektek való.
Összességében minden összetevő, kezdve a ti tudatotoktól, az egotokon át, azt hivatott szolgálni, hogy fizikai testetekben meg tudjátok élni a helyzetet, és érzéseitek által befolyásolva döntéseket hozzatok annak érdekében, hogy a feladatotokat megoldhassátok.”
Vélemény, hozzászólás?