Tarot
A Nagy Árkánumok rövid jelentésének megtekintéséhez kattints a kártya nevére!
Az itt található nagy árkánumok értelmezései az általános értelmezés mellett, mint fejlesztő eszköznek a megnyilvánulásai vannak megemlítve. Ezek nem a jóslást hivatottak szolgálni, annál inkább bizonyos ősképek megismerését és tudatosítását.
Jóllehet Ré – Az Egység Törvénye 4. kötetének konkrét leírásai vannak némely tarot kártyák (nagy árkánum) ősképeiről, de ezek nem terjednek ki minden őskép részletes leírására. A könyvben megjelent csatornázott anyagok az első hét kártyát, azaz az elme vagy a „Tudat útját” mutatják be részletesen, a többi őskép tekintetében csak utalások találhatóak benne. Ha valaki szeretné végigjárni ezeket a fejlődési állapotokat, csak saját kútfőből teheti meg, azaz meg kell dolgoznia magában az információt, meg kell fogalmaznia a saját felismeréseit, és gyakorlatba ültetve tudja elsajátítani annak tudását. Ebben kívánok segíteni nézőpontom és meglátásaim leírásával, remélve, hogy ez hasznára lesz a szorgalmas utazónak.
A Lélek Útja ősképeinek leírásában sem lesz ez másképp, felhasználom a könyvben közzétett tarot ábrázolásokat kiegészítve a saját nézőpontommal.
XV. Ördög – A Lélek Mátrixa
A szellem (lélek) mátrixát lehetne nevezni a lélek éjszakájának is. Noha a szellem és a lélek a saját értelmezésemben nem ugyanazt jelenti, jelen elemzésben nem jelent alapvető eltérést, ezért a könnyebb értelmezés érdekében, majdnem egyenlőségjelet tehetünk közé. A szellemre, mint a lélek egyik fontos alkotóelemére tekintek. (Erről részletesebb leírás itt találsz).
A lélek éjszakája az ősi sötétség, mely jellemzi a lélek útját. A feladat világosságot gyújtani benne. A világosságot itt nem csupán fényként lehet értelmezni, hanem szó szerint a világosság „világ” szótövéből kiindulva megismerni a lélek világát.
A Lélek Mátrixa kártyán egy krokodilfejű lény (Szobek, az istenek őrzője) látható. Balra fordulva halad a baloldali ösvény felé. A bal oldal egyben a sötétséget is jelképezi szemben a jobb oldali, fény ösvényével. Itt a sötétség átvitt értelemben a lélek éjszakájával van összhangban, mely keresi a „megvilágosodást” a szellemi fejlődést. Épp ezért a bal kezében fáklyát tart, mely megvilágítja a lélek éjszakájának útját.
Jobb kezében egy jogart, mint hatalmi szimbólumot tart, mely jelképezi az anyag feletti uralmat.
Lábai patákban végződnek, mely az Ördög képi megjelenítését mintázza.
Farka, mint a malacé, önmaga felé fordul. A farok a köldökzsinórral együtt jelképezi a lélek folyamatos leszületését a fizikai, tárgyi világba, magát az élet körforgását és a karma kerekét.
Patáival az összedőlt tárgyi világ romjait tapossa. Romok, melyek a fizikai világ múlandóságát jelképezik az lélek örök életével szemben. Az ábrázolás alsó fele a fizikai világot szemlélteti, ahol két összeláncolt szarvakkal rendelkező fizikai lény szolgálja az Ördögöt, azaz a Lélek Mátrixát.
Az Ördög személye jelképes. A klasszikus történetben földi jólétet kínál a lelkünkért cserébe. Ebből is következik a tanítás lényege, hogy ha a földi javakat választjuk, le kell mondanunk lelkünkről, vagy annak fejlődéséről, azaz csak akkor tudunk felemelkedni a földi világból, ha a földi javak helyett a lelki út mellett tesszük le a voksunkat. Így tudunk megszabadulni a test rabságából, melyet a képen a két szarvakkal rendelkező lény is szemléltet.
Szobeknek szárnya van, amely repülésre kész. A feje feletti láng a szellemet jelképezi.
XVI. Torony – A Lélek Potentátora (befolyásolója)
A Szellem (lélek) közege az, amit a Lélek Éjszakájának vagy az Ősi Sötétségnek hívhatsz. Újra csak van itt valami, ami nem képes mozgásra vagy munkára. E rendkívül fogékony mátrixnak az ereje akkora, hogy a potentátor Villámcsapásként tekinthető. A Tarotnak ősképi rendszeretekben ez a Villám Sújtotta Torony fogalmi egységére finomodott ki. A Lélek Éjszakájának az eredeti befolyásolója a fény volt annak hirtelen és tüzes formájában, vagyis maga a villám.
A lélek közegét nehéz jellemezni, mivel természete kevéssé mozgásos. Energiái és mozgásai ugyan messze a legbehatóbbak, mégis, mivel az idő/térrel van közelebbi kapcsolatban, a dinamikus mozgás jellemzőivel nem rendelkezik. Következésképp a rendszere úgy szemlélhető, mint a legmélyebb sötétség, befolyásolója pedig úgy, mint a legváratlanabb eszmélés, megvilágosodás és alkotó befolyás.
A Tarot ábrázoláson, a sötét éjszakában egy piramis látható, melyet megvilágít az éppen belecsapó villám fénye.
Itt a piramis a tárgyi világ értékrendjében a földi értékeket jelképezi, amelyet más kártyákban toronyként ábrázolnak. Innen jön a kártya elnevezése is. Itt a lényeg a csúcsra törés, a földi értékek megszerzésének versenyében, ahogy múlandó értékeinket teremtjük.
A villám, mint befolyásoló tényező éppen porrá zúzza a tárgyi világ értékrendjének jelképét és fényt gyújt a lélek/szellem megtapasztalásának útján. Az adeptust lélek útján a további a lélek befolyásolója (potentátora) mozgatja ki a lélek közegének mozdulatlanságából és tereli tovább újabb megtapasztalások felé.
A torony/piramisból kizuhanó két alak jelképezi annak felismerését, hogy a lélek útján a megszerzett földi javak, státuszok semmit sem jelentenek, mert a felismerés fénye egyformán érint minden embert, legyen az szegény vagy gazdag, közember vagy akár fáraó.
XVII. Csillag (Remény) – A Lélek katalizátora (serkentője)
A szellemnek oly leheletfinom a természete, hogy a fény gyümölcsöt hozó befolyása a lélek nagy sötétségére sokszor kevésbé szembeötlő, mint maga a sötétség. A sok adeptus által választott folyamat egy zavaros ösvénnyé válik, mivel valamennyien megpróbálják felhasználni a Lélek Katalizátorát. Kevesen vannak, akiknek sikerül megragadniuk a Nap fényét. Messze nagyobb az a többség amelyik megmarad a holdfényben tapogatózva, de ez a fény ugyanúgy képes átejteni, mint rejtett misztériumokat feltárni. Ennélfogva a lélek közege gyakran tűnik negatív, esetleg, ördögi természetűnek.
A kirándulás a lélek közegében, a sötétségtől való elszakadási folyamat, leggyakrabban ahhoz az ősképhez köthető, amit Reménynek vagy Hitnek hívunk. Ez az őskép a Lélek serkentője, és – a Lélek befolyásolója általi megvilágítás és felismerés okán megkezdi majd előidézni eme változásokat az utazó nézőpontján.
Az utazónak, akár pozitív, akár negatív, ugyanaz a Mátrixa (közege). A Potentátor (befolyásoló) is azonos. Az utazót érő Katalizátorok hatására megkezdheti kiválogatni magának azokat a szempontokat, amelyek mentén továbbkeres. A Lélek Tapasztalata (Hold) azután a szakértő polaritására nézve messze sokkal megnyilvánultabb befolyás. Még az úgymond legboldogtalanabb tapasztalattal is, ami az utazó serkentésében bekövetkezik, lehet – a lélek nézőpontjából szemlélve, az árnyékban lehetséges megkülönböztetéssel – dolgozni, amíg a legfényesebb délidő fényével egyező fény alá nem száll a szakértőre, és pozitív vagy másokat szolgáló megvilágosodás nem következik be. Az önmagát szolgáló szakértő megelégszik az árnyvilággal, és elérvén a nappal fényét, visszarántja fejét bősz vigyorral, előnyben részesítve a sötétséget.
A kártya egy meztelen női alakot ábrázol a bal oldali ösvény felé fordulva. Ábrázolása a lélek megérzéseire utal, amely inkább a női minőség jellemzője.
Miután a lélek mozdulatlan közegében (Mátrixában) megtörtént a Torony általi felismerés, és létrejött a mozgás, a Csillag az utazót tovább segíti a lélek útján való haladásban, oly módon, hogy a már kialakult nézőpontját megtölti erővel.
A Csillag mindenkit a saját meggyőződésében erősíti, ennek jelképe a kártyán a mindkét kezében látható kancsó. Az alatta látható talaj egyik fele világos, míg a másik sötét, ezáltal jelképezve mindkét ösvényt. A Csillag mindkét kancsóból kiömlő vize táplálja a reményt és a hitet, függetlenül az önszolgáló vagy másokat szolgáló hozzáállástól
Az alak feje felett látható csillag fénye is megosztott, mert mindkét ösvény minőségét jelképezi. A Csillag támogatásának erejét jelképezi a nagy csillag körül látható kis csillagok, mintegy jelezve a katalizátor erejét.
A háta mögött egy virág nyílik, mely a rajta lévő lepkével együtt a jobb oldali ösvény termése, a lélek fényes útján való haladás eredménye.
XVIII. Hold – a Lélek Tapasztalata
Az utazónk növeli a hatalmát a lélek útján való ténykedései révén. Ez a hatalom a lelki hatalom. Az elme erői nem tartalmazzák az efféle munkákat. Némelyest gyümölcsözően, fontolóra veheted a holdfény lehetőségeit. A Lélek Mátrixát éjszakaként írtuk le. A holdfény tehát felkínál – vagy egy árnyékban látott valós képet, vagy egy agyrémet és valótlanságot. A hamisság hatalma megannyira mély, mint az igazság árnyéktól való megkülönböztetésének képessége. A rejtett dolgok árnyéka egy végtelen mélység, melyben az Egy Végtelen Teremtő energiáját tárolják.
Az utazó tehát a rejtett dolgok erejével munkálkodik egy az általi derengésben, ami lehet hamis vagy igaz. A hamisságot átölelni, megismerni, keresni és felhasználni nagyfokú hatalmat ad. Ilyen az utazó hatalmának jellege, s ez némi fényt deríthet a mások szolgálata érdekében hatalomra igyekvőre is, mivel megbotlani az éjszakában nagyon könnyű.
Az utazó adeptus munkája az elmén és a testen végzett korábbi munkákra alapoz, máskülönben a lelken végzett, megbízható szintű munka nem volna lehetséges.
Az utazók messze nagyobb többsége megmarad a holdfényben tapogatózva, és ez a fény ugyanúgy képes átejteni, ugyanúgy, mint rejtett misztériumokat feltárni. Ennélfogva az elme közege gyakran tűnik negatívnak vagy más szavakkal ördögi természetűnek.
Azt is meg kell említeni, hogy az utazó olyasvalaki, aki mind jobban és jobban megszabadította magát a gondolatok, a vélemények és más-ének kötelékeinek kényszerétől. Tegye akár mások szolgálata, akár önmaga szolgálata érdekében, ez egy szükséges része az utazó ébredésének. Ezt a szabadságot a nem szabadok úgy látják, mint ördögi vagy fekete. A mágiát felismerik – a jelleget gyakran nem.
Az utazó közvetlenül a szellemen keresztül fordul a világmindenséghez a hatalmáért, mivel a szellem (a lélek) egy „ingajárat”.
A Lélek Tapasztalata (a Hold) az utazó sarkosulására nézve sokkal erőteljesebb befolyás. Még a legboldogtalanabb tapasztalattal is, ami az utazó befolyásában (A Lélek Katalizátora) bekövetkezik a lélek nézőpontjából szemlélve, az árnyékban lehetséges megkülönböztetéssel dolgozni, amíg a legfényesebb délidő fényével egyező fény alá nem száll az utazóra, és pozitív vagy másokat szolgáló megvilágosodás nem következik be. Az önmagát szolgáló szakértő megelégszik az árnyvilággal, és elérvén a nappal fényét, visszarántja fejét bősz vigyorral, előnyben részesítve a sötétséget.
A kártya a Hold közegét jelképezi. A talaj és az égbolt egyaránt a félhomály állapotában leledzik, mivel a Hold fénye a Lélek Tapasztalata minőségében, csak részben világítja meg a fizikai világot. Ezt a helyzetet még a Holdat körülvevő fekete felhő is árnyalja.
Alatta két piramis látható, az egyik sötét, míg a másik világos színű. A piramis forma az erőtér erősítésének az eszköze. Ez esetben a lélek fényes -, illetve sötét ösvényein való megtapasztalások erősítő jelképe. A világos piramisba egy bejárat látható, míg a sötét piramisba nincs bejárat. Ez egy lényeges célzás, hogy az igazi továbbjutás a pozitív másokat szolgáló ösvénnyel lehetséges.
A két kutya az utazók ösztönös megnyilvánulásait hivatottak jelképezni., mivel a Hold félhomályában másképp nem lehetséges a tájékozódás. A Hold hatással van a kutyákra, ez esetben az ösztönös megnyilvánulásaikra. Ezt a kép, a kutyák vonyító ábrázolásával jelzi. A két kutya színe is eltérő. Az egyik többnyire sötét, míg a másik többnyire világos színű. Azért nem teljesen fekete meg fehér a kutyák színe, mivel a lélek útja nem ért véget. Noha az utazó a Lélek Potentátora (Villám) befolyása által már meghozta választását a két ösvény között, de döntése még nem végleges. A két kutya elhelyezkedése a képen fordított, azaz a sötét kutya a világos piramis, míg a világos kutya a sötét piramis előtt látható. Az elhelyezkedés arra a fordított működési elvre utal, hogy a negatív befolyások a pozitív sarkosulást, míg a pozitív befolyások a negatív sarkosulást segítik elő.
A kép alján egy skorpió látható. A Skorpió Felső-Egyiptom uralkodói szimbóluma, de egyúttal mérges tüskéje miatt a halál és újjászületés jelképe is egyben. Jelentése a Tarot ősképe szerint a lélek hatalmát, mint kényszerítőerőt jelképezi, mely életeken át hatással van az utazóra, míg be nem gyűjti a lélek tapasztalatát.
XIX. Nap – A Lélek Szignifikátora (kijelölője)
A Logoszok mindig úgy képzelték el önmagukat, mint akik szabad akaratot kínálnak gondoskodásuk során az al-Logoszaiknak. Az al-Logoszoknak szabadságuk volt megtapasztalni és kísérletezni a tudatossággal, a test megéléseivel és a lélek megvilágosodásaival.
Az első Logosz (Egy Végtelen Teremtő), hogy megvalósíthassa teljes értelmében, amit ma szabad akaratként látunk al-Logoszaiban (társ-teremtőiben) ehhez a teremtéshez jutott el, alapos megfontolása révén azon fogalmaknak vagy fogalomalkotási lehetőségeknek, melyeket a Szignifikátoroknak (kifejezőknek) nevezünk. A Szignifikátor (kifejező) egy összetett egység, amely az eredeti csatornázásban komplexumként lett meghatározva. Ré azt nevezi így, amely egynél több jellemző elemből vagy fogalomból áll. Ezután a Szignifikátornak, annak érdekében, hogy az lehessék, ami addig nem, engedélyezni kellett a Teremtő szabad akaratát. Ez egy meglehetős hosszas sorát lendítette mozgásba az e mag-gondolatot továbbfejlesztő vagy lepárló Logoszoknak. Ennek kulcsa az volt, hogy a Szignifikátor komplexum lehessen.
A Szignifikátor komplexum (kifejező egység) létének gondolatszikrája két új dolgot vezet be, elsőként a Teremtőt a Teremtő ellen egy al-Logoszon belül dinamikus feszültségben; másodikként a szabad akarat fogalmát, amely, egyszersmind teljesebbé válva a tudat/test/lélek egységeként ismert al-Logoszokba (társ-teremtőkben) történt kiterjesztése révén, az ő saját természetéből fakadó rendeltetéseként teremt, újrateremt és továbbteremt.
A Lélek Szignifikátora (kifejezője) az az élő entitás, amely vagy kibocsátja vagy elnyeli az Egységes Végtelen Teremtő szeretetét és fényét, kisugározza mások felé, vagy beszívja önmagának annak függvényében, hogy a másokat szolgáló vagy az önszolgáló ösvényt járja.
A kisugárzási vagy elnyelési mértéke a Teremtő fényének, melyet itt a Nap jelképez, a mércéje a lélek kifejezőjének.
A képen egy nő és egy férfi látható, ahogyan egymás kezét fogják. Egy virágokból alkotott kör közepében állnak. Fejük felett a Nap látható, ahogy sugarait minden irányba szórja.
A Nap itt társ-teremtőként jelenik meg, mely szeretetét és fényét árasztja a Naprendszerben, így a földi világban is. A földi világot a virágokból álló kör jelképezi, amelyben áll a nő és a férfi.
A kézfogás közöttük leginkább a másokat szolgáló utat jelképezi, ahol szeretetben, közösen összefogva, segítve egymást bőséget és földi „paradicsomot” tudnak teremteni. A Nap, mint a lélek kifejezője a gyarapodást jeleníti meg.
XX. Végítélet – a Lélek Átalakulása
A kártyán látható szarkofág tekinthető az anyagi világnak. Ezt az anyagi világot a szellem (lélek) átváltoztatja olyasvalamivé, amely végtelen és örök. A lélek végtelensége a tudatosság végtelenségénél is nagyobb felismerés, mivel az akarat és a hit fegyelmezte tudatosság egy olyan tudatosság, amely közvetlenül kapcsolódhat az intelligens végtelenhez. Sok dolog van, ami a megtett út megannyi lépcsőfokán lemorzsolódik. Ré elmondása szerint még mindig e lépcsőket járja, és áldja az Egy Végtelen Teremtőt minden egyes átváltozásnál.
A kártyán látható szarkofág tekinthető az anyagi világnak. Ezt az anyagi világot a szellem (lélek) átváltoztatja olyasvalamivé, amely végtelen és örök. A lélek végtelensége a tudatosság végtelenségénél is nagyobb felismerés, mivel az akarat és a hit fegyelmezte tudatosság egy olyan tudatosság, amely közvetlenül kapcsolódhat az intelligens végtelenhez. Sok dolog van, ami a megtett út megannyi lépcsőfokán lemorzsolódik. Ré elmondása szerint még mindig e lépcsőket járja, és áldja az Egy Végtelen Teremtőt minden egyes átváltozásnál.
A Végítélet kártyája csak annyiban hasonlít a keresztény hitvilág végítéletéhez, hogy a kártya tetején egy angyal fújja a kürtöt.
A szarkofágból itt nem egy személy, hanem három múmia emelkedik fel, egy férfi, egy nő és egy gyerek. Ők a fizikai testben leélt személyiségeinket ábrázolják.
Az angyal trombitája a tudat felismerését hirdeti, mikor az útonjáró ráébred a lélek halhatatlanságára, az átalakulásra, mely még folytatódik, de nem a szarkofágban, hanem a fizikai világon túl.
Az út halad tovább és mi utazók részesei vagyunk ennek, melynek célja a lélek fejlődése és átalakulása.
XXI. Világ – A Lélek Nagy Útja
A Világ árkánuma az intelligens véltlennel való kapcsolatot jelképezi, más szóval az intelligens véletlen visszatükröződése a Világ. Az intelligens végtelenhez való kapcsolódás minden valószínűség szerint egy kimondhatatlan örömet okoz az efféle kontaktust megtapasztaló entitásban.
A Nagy Út környezete a tér/időnek a közelségét sugalmazza az idő/térhez. A Nagy Út egész hangulata a két ösvény különbségének alárendeltje, mely a Képesítővel való találkozástól (Szignifikátor) figyelhető meg. A Szignifikátor a szignifikáns én, amit nagymértékig de nem kizárólag befolyásol a fátyol leeresztése.
Az Tudat, A Test vagy a Lélek Nagy Útja azt a környezetet rajzolja meg, amely az elfátyolozási eljárás által előidézett új felépítés, és ennek folytán megmártózott az idő/tér nagy és határtalan árjában.
A kártyán egy hárfán játszó nőt láthatunk. A feje felett egy virágokból álló kört fedezhetünk fel, amely a világmindenséget jelképezi. A kör közepén egy széttárt szárnyú madár száll felfelé, amely a Lélek Nagy Útját, – azaz a felemelkedését jelzi.
A kör négy oldalán a léleknek különféle anyagi világú megnyilvánulási formái láthatók. Ezek összesége mutatja a lélek igazi jellegét.
A hárfa a „szférák zenéjét” is szemléltetheti akár – jelképesen – a lélek rezgéseinek tudatos irányítását, amely végigvezet a Lélek Nagy Útján.